Sasvári Szabó Erzsébet: a szülésről,születésről , Aranyóráról.....érdemes elolvasni !
A baba születésével nemcsak gyermek, anya is születik – hangzott el
Sasvári-Szabó Erzsébet dúla, bába, a győri kórház szülésznőjének
előadásában a Születés hetének kedd délelőtti rendezvényén. A
marosvásárhelyi Deus Providebit Házban várandós és kisbabás anyukák
hallgatták az előadót, akinek alkalma volt tapasztalatot szerezni a
kórházban történő és az otthoni háborítatlan szülésről is. Iskolai
tanulmányai mellett a bábaságot rábaközi nagyanyjától tanulta, aki
kiválóan ismerte a mesterséget, majd három gyermek édesanyjaként a saját
életében is megtapasztalta a szülés, születés, az anyává válás minden
fontos pillanatát. Gyakorló kórházi szülésznőként alkalma volt
összehasonlítani a kétféle szülés hatását a magzatra és az édesanyára, s
megszerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Az előadó
szerint a várandós nő, a család minél többet kellene megtudjon arról,
hogy hol és milyen formában lehet szülni, hogy minél nagyobb
szabadsággal dönthessen.
Sasvári-Szabó Erzsébet azt vallja, hogy a lélek választja meg a
szüleit, az anya nem tudja, hogy milyen lesz a leendő gyermeke, s milyen
tapasztalatokat fog megélni, ezért ő csak arról dönt, hogy fogadja-e az
érkezőt vagy sem. Az anyaság akkor kezdődik, amikor a szülő először
gondol születendő gyermekére.
Régen a várandós nő saját maga rendelkezett a testével, a gyermek
sorsa az ő kompetenciája volt. Szülni minden nő tud, csak arra kell
felhívni a figyelmét, hogy fölismerje teste és lelke jelzéseit. Az élet
információ, energia és anyag találkozása. A szülés egyedülálló és életre
szóló élmény, a földünkön mégis az ember érti a legkevésbé a szülés,
születés titkát.
A gyermekvállalással hatalmas testi, lelki és szellemi átalakulás
kezdődik. Áldott állapotba kerülni a legnagyobb bizalom, amit egy nő
adhat a férfinak, ezért a várandósság ideje alatt nagy szüksége van a
gyengédségre, arra, hogy a párjára támaszkodhasson. A baba új energiát
hoz magával, ettől megnő az anya kisugárzása, aurája hatalmasra
növekedik, s ha a férfi igazi társ, megérzi ezt. Nem mindegy, hogy a
várandósság alatt hogyan gondolkodik az anya, hisz a baba mindent átvesz
abból, amit érez és gondol. Felismeri az anya és az apa hangját is, ha
beszélnek hozzá, szereti hallgatni a zenét. Ha a kilenc hónap alatt a
szülők nem fordítanak rá figyelmet, szüléskor ez megérződik. Ha az anya
sokat beszélget a magzattal, könnyebb lesz a világra érkezése. A
várandós nőnek sok testi, lelki változáson kell átesnie, ilyen az
álmosság, a fáradtság is. Mindez azért van, hogy az új, magasabb
rezgésszámú lélekkel az anya lelke és teste összehangolódjon. A reggeli
émelygésekkor a baba gondoskodik arról, hogy az anya szervezete
megtisztuljon, a kívánóssággal pedig, hogy magához vegye azt, amire a
szervezetének szüksége van. A várandós nő érzékenyebb a szeretetre, van,
aki a terhesség alatt (amikor visszajön a valódi érzékelése) jön rá,
hogy kellemetlen számára a párja szaga, s hogy nem a természetes alapon
választott.
Az előadó érdekes képpel mutatta be azt a pillanatot, amikor a
petesejt kiválasztja a spermiumot, s találkozásukkor erők, energiák és
fény szabadul fel.
Régen nem fekve szültek, hanem széken ülve, guggolva, négykézlábra
támaszkodva. A nő megtalálta azt a testhelyzetet, ami megkönnyítette a
szülést. A bába szerepe az volt, hogy előkészítse a helyzetet. Ehhez
régen hozzátartozott, hogy zsályával füstölték meg a tisztaszobát, a
bába fohászkodott, s az égi bábának szóló csendes imát is elmondta, majd
eldúdolta a gyógyító dallamot. Amikor elkezdődött a szülés, nem
korlátozta a leendő anyát, hanem segített megtalálni a ritmust, a
megfelelő helyzetet, s azt, hogy testével, lelkével ráhangolódva
megérezze az erőt, amit a születendő élet jelent. Egy jó bába pontosan
nyomon tudja követni a szülés útját, nincs szüksége vizsgálatra, hisz a
nő testén, viselkedésén egyértelmű jelei vannak annak, hogy hol tart a
baba. A csecsemő világra jövetele előtt van egy pihenési időszak, ami
azt szolgálja, hogy a szülő nő össze tudja szedni magát, s áthangolódjon
az erőkifejtésre, miközben lélekben anyává válik. Ezt a kórházban ma is
vészhelyzetnek minősítik és siettetik a szülést. Holott ha hagynak időt
az erőgyűjtésre, a bába segítségével a szülő nő pontosan tudja, hogy
mit kell tegyen, hogy kiengedje a gyermeket anélkül, hogy a gátmetszésre
szükség lenne, ami később kellemetlen következményekkel járhat.
A fontos kötődések az első pillanatokban alakulnak ki, ez az
aranyóra, amelyben az érintéseknek, illatoknak jelentőségük van. A babát
először az anyának, aztán apának kell megfognia, s akkor kell odaadni
az anyának, amikor a babáért nyúl, akit a mellére tesz. A szopás azért
fontos, hogy összehúzódjon a méh, s a természet jelzi, hogy mikor kell
elvágni a köldökzsinórt. Ha hirtelen elvágják, mielőtt megvárnák, hogy
összelapuljon, s nem hagynak időt a babának, hogy kis pihegésekkel
hozzászokjon a légzéshez, az életre való átállás, az első mély
lélegzetvétel, amely égő érzést jelent, fájdalmas a baba számára, ezért
sír fel olyan hangosan.