2012. január 29., vasárnap

Sasvári Szabó Erzsébet: a szülésről,születésről , Aranyóráról.....érdemes elolvasni !


A baba születésével nemcsak gyermek, anya is születik – hangzott el Sasvári-Szabó Erzsébet dúla, bába, a győri kórház szülésznőjének előadásában a Születés hetének kedd délelőtti rendezvényén. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban várandós és kisbabás anyukák hallgatták az előadót, akinek alkalma volt tapasztalatot szerezni a kórházban történő és az otthoni háborítatlan szülésről is. Iskolai tanulmányai mellett a bábaságot rábaközi nagyanyjától tanulta, aki kiválóan ismerte a mesterséget, majd három gyermek édesanyjaként a saját életében is megtapasztalta a szülés, születés, az anyává válás minden fontos pillanatát. Gyakorló kórházi szülésznőként alkalma volt összehasonlítani a kétféle szülés hatását a magzatra és az édesanyára, s megszerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Az előadó szerint a várandós nő, a család minél többet kellene megtudjon arról, hogy hol és milyen formában lehet szülni, hogy minél nagyobb szabadsággal dönthessen.
Sasvári-Szabó Erzsébet azt vallja, hogy a lélek választja meg a szüleit, az anya nem tudja, hogy milyen lesz a leendő gyermeke, s milyen tapasztalatokat fog megélni, ezért ő csak arról dönt, hogy fogadja-e az érkezőt vagy sem. Az anyaság akkor kezdődik, amikor a szülő először gondol születendő gyermekére.
Régen a várandós nő saját maga rendelkezett a testével, a gyermek sorsa az ő kompetenciája volt. Szülni minden nő tud, csak arra kell felhívni a figyelmét, hogy fölismerje teste és lelke jelzéseit. Az élet információ, energia és anyag találkozása. A szülés egyedülálló és életre szóló élmény, a földünkön mégis az ember érti a legkevésbé a szülés, születés titkát.
A gyermekvállalással hatalmas testi, lelki és szellemi átalakulás kezdődik. Áldott állapotba kerülni a legnagyobb bizalom, amit egy nő adhat a férfinak, ezért a várandósság ideje alatt nagy szüksége van a gyengédségre, arra, hogy a párjára támaszkodhasson. A baba új energiát hoz magával, ettől megnő az anya kisugárzása, aurája hatalmasra növekedik, s ha a férfi igazi társ, megérzi ezt. Nem mindegy, hogy a várandósság alatt hogyan gondolkodik az anya, hisz a baba mindent átvesz abból, amit érez és gondol. Felismeri az anya és az apa hangját is, ha beszélnek hozzá, szereti hallgatni a zenét. Ha a kilenc hónap alatt a szülők nem fordítanak rá figyelmet, szüléskor ez megérződik. Ha az anya sokat beszélget a magzattal, könnyebb lesz a világra érkezése. A várandós nőnek sok testi, lelki változáson kell átesnie, ilyen az álmosság, a fáradtság is. Mindez azért van, hogy az új, magasabb rezgésszámú lélekkel az anya lelke és teste összehangolódjon. A reggeli émelygésekkor a baba gondoskodik arról, hogy az anya szervezete megtisztuljon, a kívánóssággal pedig, hogy magához vegye azt, amire a szervezetének szüksége van. A várandós nő érzékenyebb a szeretetre, van, aki a terhesség alatt (amikor visszajön a valódi érzékelése) jön rá, hogy kellemetlen számára a párja szaga, s hogy nem a természetes alapon választott.
Az előadó érdekes képpel mutatta be azt a pillanatot, amikor a petesejt kiválasztja a spermiumot, s találkozásukkor erők, energiák és fény szabadul fel.
Régen nem fekve szültek, hanem széken ülve, guggolva, négykézlábra támaszkodva. A nő megtalálta azt a testhelyzetet, ami megkönnyítette a szülést. A bába szerepe az volt, hogy előkészítse a helyzetet. Ehhez régen hozzátartozott, hogy zsályával füstölték meg a tisztaszobát, a bába fohászkodott, s az égi bábának szóló csendes imát is elmondta, majd eldúdolta a gyógyító dallamot. Amikor elkezdődött a szülés, nem korlátozta a leendő anyát, hanem segített megtalálni a ritmust, a megfelelő helyzetet, s azt, hogy testével, lelkével ráhangolódva megérezze az erőt, amit a születendő élet jelent. Egy jó bába pontosan nyomon tudja követni a szülés útját, nincs szüksége vizsgálatra, hisz a nő testén, viselkedésén egyértelmű jelei vannak annak, hogy hol tart a baba. A csecsemő világra jövetele előtt van egy pihenési időszak, ami azt szolgálja, hogy a szülő nő össze tudja szedni magát, s áthangolódjon az erőkifejtésre, miközben lélekben anyává válik. Ezt a kórházban ma is vészhelyzetnek minősítik és siettetik a szülést. Holott ha hagynak időt az erőgyűjtésre, a bába segítségével a szülő nő pontosan tudja, hogy mit kell tegyen, hogy kiengedje a gyermeket anélkül, hogy a gátmetszésre szükség lenne, ami később kellemetlen következményekkel járhat.
A fontos kötődések az első pillanatokban alakulnak ki, ez az aranyóra, amelyben az érintéseknek, illatoknak jelentőségük van. A babát először az anyának, aztán apának kell megfognia, s akkor kell odaadni az anyának, amikor a babáért nyúl, akit a mellére tesz. A szopás azért fontos, hogy összehúzódjon a méh, s a természet jelzi, hogy mikor kell elvágni a köldökzsinórt. Ha hirtelen elvágják, mielőtt megvárnák, hogy összelapuljon, s nem hagynak időt a babának, hogy kis pihegésekkel hozzászokjon a légzéshez, az életre való átállás, az első mély lélegzetvétel, amely égő érzést jelent, fájdalmas a baba számára, ezért sír fel olyan hangosan.

2012. január 27., péntek

"Egy nő szülése meglehetősen hasonlít ahhoz,ahogy az életét éli."
                                                                                         Marie F. Mongan

Zorka születése

Mar reg keszulok levelet irni, valahogy sosem erek odaig...

2011 november 11 en szultem, es a 41. hetig hordtam Zorkat. itthon vajudtam fel 3-tol fel 7ig, akkor mentem csak fel a korhazba, a magzatvizem nem folyt el.
Ahogy felertem a korhazba egybol burkot repesztett Voicu drno, azt mondta nagyon jol tagulok es konnyen fog ez nekem menni :). A szuloszoba melletti szobaban vajudtam meg a dokino vegig mellettem volt, mondta mikor nyomjak, en azt hittem eleg jol megy nekem, de mindig csuszott vissza a kicsi feje a nyomasok utan, es a koldokzsinor is a nyakan volt ezert nehezen nyomtam ki. Egy adott pillanatban meg akartak csaszarolni, mert nem ertettek, hogy miert csuszik vissza a feje a picinek.
Aztan a doktorno csak kitartott az mellett, hogy teljes a tagulasom es meg tudom szulni a kicsit, es igy is volt. A vecen is nyomtam, talan ez volt a legjobb, es mind kiderult az volt abaj, hogy a kicsi orral felfele nezett enm a fenekem fele es ugy szuletett, ezert csuszott vissza es ezert ment nekem nehezen.
A szules utan azt mondta Voicu-ne hogy aznap az enyem volt a legnehezebb szules.

Zorka 21ora 17 perckor szuletett, repedtem is es vagtak is, nyomta ia a doktorno a hasamat. De nem maradtam rossz elmennyel a szulessel kapcsolatosan, mar el is felejtettem, a legzesi gyakorlatok segitettek es en mind probaltam a motorbiciklis nyomast is, de az valahogy enm jott ossze, sajnos a szememben az erek elpattantak, valoszinu rossz helyre nyomtam.
Eleg hamar felepultem, ma mar csak a szokasos problemak miatt aggodom, hogy vajon van-e eleg tejem, no-e eleget a kicsi, de hazudnek, ha azt mondanam, hogy nem volt sirogorcsom szules utan tobbszor is, pedig nem mondhatom, hogy Zorka siros baba, vannak nehez napjai, de ugyes a hajas babam :). Meg kell szokni a kialakult uj helyzetet.

Vacilalok az igeny szeinti szoptatas vagy 3 orankent, de altalaban 3 orankent keri, valahogy ugy tapasztaltam ki eddig.

Koszi mindent es meg jelentkezek

Hunor születése

Sajnos arrol nem tudok semmit mondani, ugyanis szerdan megcsaszaroltak. Miutan 12 napot tulhordtam a kicsi fiam, mult heten hetfon megprobaltak mestersegesen beinditani a szulest, sikertelenul. Egy perfuzio nem hatott, ezert abban maradtunk a doktornovel, hogy szerdan meg egyszer megprobalkozunk vele. Kedden, egy ujabb vizsgalat utan azonban azt javasolta, hogy legyen inkabb csaszar, ugy latja, hogy a baba sincs a megfelelo helyzetben, igy belementem.
Mult szerdan tehat megtortent a mutet, ami nem fajt, de az azt koveto felepules ugy latom, hogy hosszadalmas es fajdalmas, annak ellenere, hogy az ember felejti a fajdalmat, ha a kicsire gondol.
Penteken mar be is hoztak Hunort, utana vegig velem volt a korhazban, a tegnap, azaz hetfon engedtek haza. Itthon sokkal konnyebb, a korhazi korulmenyekrol inkabb nem mondok semmit.
Hunor 3700 grammal es 52 cm rel szuletett. A tejem szombaton jott meg, aminek nagyon orulok.

Botond születésének története


    Mint ahogyan azt megígértem, most megírom Botond születésének történetét... Igaz kicsit kések vele, hiszen ma (2011. október 30-án) már 4 hetesek vagyunk, de eddig nem igazán volt lehetőségem írni.
    Szóval, október elsején, szombaton este 8 óra után kezdtem érezni valami furcsa fájásokat, de nem voltam meggyőződve teljesen, hogy ez már a szülési fájdalom-e vagy sem. Szóltam a férjemnek, hogy segítsen kicsit, nézzük át minden benne van-e a csomagban, mert úgy érzem, valami készül, és nem biztos, hogy holnap ráér (hétfőn be kellett volna feküdnöm a kórházba magzati szívhang-vizsgálat miatt). Utána lezuhanyoztam és lefeküdtünk, de ekkorra már egyértelmű volt, hogy nem bírjuk ki hétfőig...
    Éjszaka rendszeressé váltak a fájások, 5 percenként 40-50 másodpercesek. Nem sokat tudtunk aludni... Reggel 6 óra után már a férjem is nagyon türelmetlenkedett, hogy nem kellene-e a kórházba menni, és már én is annyira vártam, hogy megszülessen a kicsi, így elindultunk. Kb. fél 8-kor voltunk a sürgősségen...
    A szülőszobán megvizsgáltak, és azt mondták, hogy még nagyon a kezdetén járok, csak jósló fájások voltak, mert még nincs megnyílva a méhszáj. Erre kicsit elkeseredtem, hogy elsiettük a kórházba jövést, és nem tudtam elképzelni, hogy lehetséges, hogy nem nyílik a méhszáj mikor nekem annyira fájt...
    A szülőszobán lefektettek, próbáltam pihenni kicsit, mert ekkorra annyira álmos voltam. De a pihenés itt sem volt az igazi, erősödtek a fájások. Nem tudom hány percesek voltak és milyen gyakoriak, mert erőm nem volt mérni.
    Időközben a férjem nagyon izgatott volt, és szólt a nőgyógyásznak, hogy befeküdtünk a kórházba, aki telefonon érdeklődött és megígérte, hogy délután bejön. Így is lett, úgy délután 1 órakor jött, megvizsgált, és mivel látta, hogy nagyon kimerült vagyok, felgyorsította az eseményeket. Megrepesztette a magzatburkot, és infúzióba oxitocint kaptam, hogy erősödjenek a fájások és nyíljon jobban a méhszáj. Ezután már nagyon gyorsan teltek a percek, a fájások jöttek rendesen... Ekkor a doktornő behívta a férjemet, hogy ő is szemtanúja lehessen fia születésének, és az, hogy ő is ott volt, hihetetlenül sok erőt adott.
    Folyamatosan vizsgáltak, hogy mennyire nyílik a méhszáj, de már a tolófájások jöttek, és még nem voltam eléggé megnyílva. Ekkor a tanfolyamon tanult légzésgyakorlat nagyon jól jött, sikerült egy kis időt nyerni... Végül elhangzott a várva-várt mondat: „ha jön a fájás, nyomhat”, és ez ismét erőt adott. Két nyomás az ágyban, aztán három az asztalon, és 14:42-kor már kint is volt a 3100 g-os, 49 cm-es baba... :) Abban a percben el is felejtettem minden fájdalmat, akkora öröm és megkönnyebbülés volt látni és hallani őt!
    Ami ezután következett, már nem volt annyira örömteli, eléggé kellemetlen élmények maradtak bennem a gátvarrásról, de ezekre a percekre inkább nem akarok emlékezni. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy a fiam megszületett, és ez segített átélni ezeket a perceket is...
    Sajnos az aranyóra 1 szűk percesre zsugorodott, adtunk egy-egy puszit a fiunknak, és már vitték is el... A kórterembe kerülve nem tudtam aludni, pedig fáradt voltam, alig vártam, hogy odahozzák mellém őt is, hogy alaposan szemügyre tudjam venni. Mivel 9 órakor sem hozták még oda, én mentem, hogy legalább megnézzem, hol van, mit csinál. Tündérien aludt, így megnyugodva mentem vissza és végre nekem is sikerült egy kicsit pihenni. Másnap reggel odahozták, segítettek az első szopizásnál, mert nem ment egyszerűen az elején. De mostanra már megtanultuk mindketten, és napról napra egyre ügyesebbek vagyunk... Reméljük ez így lesz továbbra is!

Mátyás születése

Mint ígértem én is beszámolok a szülésről. Én voltam kiírva a legkésőbbre (nov. 10), de szerencsére már okt. 24-én megjött Mátyás, 3100gr, 51cm. Sajnos nem jött össze, h vízbe vajúdjak, mert kis kapacitású bojlert szereltek fel ami nem képes sok melegvízet csinálni.
A kórházba 2 ujjnyi tágulással mentem be és 2,5 óra alatt kitágultam 4 ujjnyira. Összesen  5 órát vajúdtam és 1 órán keresztül nyomtam kifele Mátyást (a doki szerint olyan kemények az izmaim mint a férfiaknak s emiatt nem tudtak rendesen ellazulni, nesze nekem 25 év sport). Emellett a farokcsontom is befele áll.  Nem vágtak, de repedtem.

Amit akartam még mondani, h sokat segített az a mély hang is amit tanítottál, azzal tudtam kibírni a fájdalmakat, állni képtelen voltam, hol térdeltem, hol feküdtem s nem lehetett hozzámérni.
És meg kell, h mondjam, h biztos soknak jó ha ott a férje, de én még mindig azon a véleményen vagyok, h inkább egy szakember (szülésznő), legyen ott akit ismersz, akibe bízol, sokkal többet tud segíteni mint bárki más. Hátha Csíkba is sikerül bevezetni.

Még egyszer köszönök mindent, a te tanításod nélkül úgy mentem volna szülni mint marha a vágóhídra, de így a fájdalmat kivéve tudtam, h mi vár rám és azokra, h reagáljak.

Második szülésélményem


Hajnali 5 óra volt. Menstruációs erősségű fájásra ébredtem. Ilyen még volt, gondoltam magamban és hátat fordítottam a gondolatnak...Néhány perc múlva újabb hasonló érzés lepett meg...Egy óra alatt körülbelül tíz ilyen jóslófájás... Kezdett gyanús lenni... Még pont egy napom volt a kiírt időpontig. A fájások igencsak ismétlődtek. Csak annyit mondtam a férjemnek: ma szülünk. Aztán az alig két éves fiamat bámultam, mit sem sejtve nyugodtan aludt. Reggel 8 fele kezdtem türelmetlenkedni a gyerek miatt. A szüleimnél akartam volna már tudni, biztonságban. Fél 9 fele megébredt. Gyorsan a reggeli rituálé, biliztetés, reggeli, öltözés. Tíz óra lett mire elkészült. A fájásaim gyakoribbá, erősebbekké és hosszabbakká váltak. A kisfiam értetlenül nézett amint térden állva az ágynak támaszkodok és mélyen lélegzem...Végre elindultak. Vizet fogtam a kádba és beleültem. Egy órát voltam egyedül, kicsit féltem. A fájások erősebbek lettek. Próbáltam lazítani...Vártam vissza a férjem. 11 fele megérkezett. Kis idő múlva a nővérem is. Nagyon jó segítségeim voltak. A nővérem összepakolta a korházi csomagom, a férjem masszírozott. Mértük az időt: 3 percenként jöttek a kontrakciók, 40-50 mp-ig tartottak.
Muskotályzsályás borogatást tettünk a derekamra és alhasamra amíg a fájások tartottak, mindig frisset, minden egyes fkontrakciónál. Mintha felére csökkentek volna a fájások, hihetetlen csodaszer! Közben vizet ittam és szőlőcukrot ettem, hogy legyen energiám. Fél 1-kor türelmetlenné kezdtem válni, féltem a 20 perces autókázástól, mert rossz emlékeim voltak. Induljunk, mondtam. Az autózás nagyon jól esett, gyönyörködtem a minket körülölelő frissen lehavazott hegyekben és megnyugtatott a látvány...A zsögödi rázós út viszont kizökkentett ebből a nyugalomból. Hamar felértünk a dombra...csakhogy nem a korház volt még a cél. Utolsó percen akartam bemenni. A nővérem lakásán landoltunk. Még nyugodtan akartam vajúdni. Sokkal gyakoribb fájások és lassan egy percesek. Közben szülésznő-ismerősöm megvizsgált. 6-7 ujjnyi tágulás. Menni kell a korházba- javasolta. Most már nincs sok. Fél 2 volt. Én még kételkedtem, nah még egy kontrakció itthon, kicsi zsályával, aztán megyünk, bíztattam a férjem és a nővérem. Még egy és még egy... egy percenként jöttek, egy perces fájások. Kicsit megijedtem, lehet mégiscsak igaza volt a szülésznő ismerősömnek?! Induljunk, mondtam. 2 emelet le, közben hívtam az orvosom... Kérdésére már csak fájások közepette tudtam nyögdécselni, most, most indulunk...Jöhet. A korházi újítások miatt a betegfelvevőt keresgéltük, na végre, az ambulancián... 2 óra tíz perc. Sokat nem kérdeztek, gyorsan átöltöztem és már mentünk is fel a szülészetre, ahol egyedüli „páciens” voltam. Megvizsgáltak. Teljes tágulás, de a baba feje picit fenn van, mondta a szülésznő. Kecskére ültettek és burkot repesztettek. Most sétáljon egy kicsit ha tud, mondták. Istenem milyen jó dolgom van! Ágyat nem is láttam, ihattam a vizet kedvemre, sétálhattam, nem mint első alkalommal. Közben megérkezett a doki, átöltözött. Mindenki velem foglalkozott, engem támogatott, a férjem, a nővérem, a szülésznők, asszisztensek és a nőgyógyászom. Más senki nem volt az osztályon. Újból a kecskére ültettek. Azt hittem megvizsgálnak, de nem nyomni kellett. Szülők? Igen, kacagták. Kértem, hogy oxitocin nélkül szeretnék, és amennyiben lehet gátmetszés nélkül, de sajnos a gátam makacsul erős volt, nem engedte a baba fejét kicsúszni, így rábólintottam, ha muszáj...háromnegyed 3-kor megszületett a csodaszép lányom, 2900 g-al és 48 cm-el. Egyből rám tették és ő a szemembe nézett. Nagyon boldog voltam!!! Lett egy lányom, aki ott szuszogott kicsi lényével fáradt testemen. Szoptatni akartam, de körülbelül egy arany negyedóra múlva elvitték. Nem csüggedtem, majd a harmadikat meg is szopiztatom!