A szules idopontja szeptember 25-re volt kiirva de mi mar szeptember kozepetol vartuk es hat meg jo darabig varatott is, rendszeresen mentunk vizsgalatra es NST-re, mig vegul beutaltak hetfore, oktober 3-ra a korhazba. Nagyon drukkoltunk es ami tolunk telt mindent megis tettunk, hogy termeszetes uton induljon be a szules de a Jo Isten ugy gondolta meg megprobal kicsit... Hetfon voltam annyira meresz hogy felhivtam a dokit es kozoltem hogy meg ma nem megyek be, de ha holnapig nem indul be a szules jelentkezem, nem orult az en otletemnek, ami valahol ertheto is de elfogadta dehat a szules nem indult be hetfo ejszaka se ezert kedden reggel bementunk a korhazba, megnezett a doki, csinaltak NST aztan kaptunk mehlazito kupot, mindez mar del korul volt. Hat nagyon vartam az eredmenyt es igyekeztem megmaradni a nyugalmamba, imadkoztam is es magabiztosan vartam mi lesz, kozben meg fel s lelepcsoztem...
Napkozben talan 3-4 szer ereztem osszehuzodast, estefele korul kezdtek jonni tobbszor de nem volt kibirhatatlan, sot mondhatni alig volt fajdalmas, 8 fele kezdtem figyelni hogy mikor es hanyszor es meddig, de meg nem talaltam eleg rendszeresnek, aztan 9 fele mar 3 percenkent jottek es 3O mp nel hosszabbak voltak de meg mindig mondhatni alig fajdalmasak, inkabb igy fogalmaznek: kezelhetoek. A szuleszeten a noverek mar kezdtek biztatni hogy menjunk fel a szuloszobara de mondtam h. elerunk mikor ugy erzem szolok. Igy volt lehetosegem kiprobalni a tanult poziciokat es legzeseket:) meg az Istenben valo hitunk is nagy erot adott.
Fel 1O korul szoltam h lassan felmehetunk. Fenntrol szoltam a dokinak is, meg delbe o mondta h szoljak mert bennt lesz es szoltam a ferjemnek is h induljon ha nem akar lemeradni. Megvizsgaltak a szulesznok es mar 8 cm-re megvoltam nyilva, jott par intenzivebb osszehuzodas es veluk mar a tolofajasok is, elmentem parszor wcre aztan 1O utan felultem a kecskere, par nyomas aztan mar johetett apuka es perceken belul a baba is:) A doki is ott volt, akart segiteni de kertem h inkabb ne:) Aztan a kovetkezo nyomasnal megszuletett a kislanyunk, sajnos nem kaptam ugy oda mazason mivel a koldokzsinor a nyakan volt es attettek a "oxigenes" asztalra de mire odaert mar felsirt, tehat nem volt hal Istennek semmi gond vele sem.

Valoszinu az elso szuleshez hasonlo es intenzitasu fajdalomra szamitottam es ezert is tunt ez most fajdalommentesnek, de valahol megvagyok gyozodve arrol, hogy a Jo Isten is igy kepzelte el a szulest mikor megajandekozott minket noket ezzel a kegyelemmel. Mikor erkeztek az osszehuzodasok igyekeztem azt csinalni amit Marika tanitott, figyelni a legzesre, magamra. En ugy velem, hogy ez a "fajasok" megnevezes nagyon nem fedi a valosagot, es azota nem is igen hasznalom, inkabb osszehuzodasoknak nevezem ami segiti a mehnyak tagulasat.

A szuleszno nagyon rendes volt, hamar rajott hogy valami tanfolyamon vettem reszt:)  Ami kevesbe jo de elfogadom hogy van egy nagyon kis vagasom is, ami nagyon nagyon szepen gyogyult es annak ellenere hogy a nagyobbik gyerekunket kellett emelgetni es megpattant a varras is nagyon szepen megvan mar gyogyulva. A mi nap voltam 6 hetes kontrollra es a doki is megjegyezte hogy milyen szepen begyogyult.
A szules utan volt nehany kellemetlenebb dolog, meg azt is megkockaztatom, hogy rosszabb a szulesnel, pl. elso nehany szeklet, fej es szem fajas az elso par hetben de azota ezek is mind rendezodtek es egy csodalatos szuleselmennyel ill. egy csodaval lettunk gazdagabbak a szuleskislanyunk szemelyeben

Oszegezve azt tudom mondani hogy Isteni csodakent eltem meg az egesz szulest, ott tudtam lenni teljesen fizikailag es lelkileg egyarant, tudtam vegig kommunikalni, nyugodt maradni ill a ferjem is velunk lehetett... es halat adni Istennek meg kerni az O aldasat a szulesznokre es dokira, na meg a ferjemre, Marikara es sok mas emberkere akik imadkoztak ertunk...

Nagyon koszonjuk megegyszer mindazt amit megtanulhattunk, hallhattunk az Aranyora felkesziton!